6. fejezet - Meglepetések

Jason állt előttem. Most már tudtam, hogy miért volt olyan ismerős a hang amit hallottam.
- Te meg mit keresel itt? - csodálkoztam.
- Bocs, de ezt én is kérdezhetném tőled! Ide csak személyzetek léphetnek be! - mondta miközben féloldalasan mosolygott. Legszívesebben arcon csaptam volna.
- Ennek a kávézónak a tulajdonosát keresem! - feleltem kihívóan.
- Itt áll előtted!
- Tessék? - néztem rá furán. - Te?
- Miért, valaki mást vártál? - nevette el magát - Apámé ez a kávézó! Ja biztos te vagy apám üzlettársának a lánya! Mondta, hogy jössz!- esett le neki.
Akkor nekem is leesett! Hiszen Jenny mondta, hogy az üzletvezetőnek a fiát keressem mert most csak ő van itt! Hogyan lehetek ekkora hülye, tehát akkor apáink ismerik egymást!
- Na, nem akarsz kezdeni, ahelyett, hogy itt állnál? - mosolyodott el ismét.
- De, persze! mit csináljak? - kapcsoltam.
- Először is vedd fel ezt! - mutatott a kezében lévő blúzra. Persze az egyenruha! Jutott hirtelen eszembe. Gyorsan kikaptam a kezéből és rávettem a toppomra.
- Oké, most már mehetsz! Majd Jenny megmutatja a többi dolgot! - vezetett ki a raktárból, vissza a kávézóba. Mikor visszaértünk Jennyhez, Jason gyors rám kacsintott, majd kiment a kávézóból. Ezután úgy lefagytam, hogy megszólalni sem tudtam.
- Látom megismerkedtél a tulajdonos fiacskájával! - nevetett Jenny.
- Aha! - fújtam ki a gőzt, de aztán én is elnevettem magamat.
Jenny nagyon kedves volt. Mindent megmutatott, segített, hogy hogyan csináljam a dolgokat. Először egy kicsit nehéz volt, de hamar beletanultam. Délután viszont már nagyon elfáradtam. Kettőig tartott a munkaidőm. Mikor végeztem gyorsan letettem a blúzomat.
- Te is jössz Jenny? - fordultam a barna hajú lány felé.
- Persze!
Mivel Jenny gyalog volt, ezért a biciklimet magam mellett toltam, miközben beszélgettünk.
- Most fejeztem be a gimit. - mesélte.
- Hova fogsz menni egyetemre? - kérdeztem.
- Belső építész akarok lenni! - mondta.
- Hú az nagyon jó, de akkor hogy, hogy itt dolgozol?
- Ó ez csak nyári munka. Tudod kell a pénz, és aztán meg azt a nyarat még a barátommal Taylorral akartam tölteni!
- Te Taylorral jársz? - kaptam fel a fejemet.
- Igen, ismered?
- Persze, Ő az unokatesóm.
- Na, ne!
- De- de! - mosolyodtam el. Ez azért hihetetlen. Nem tudtam annyira elképzelni őket együtt. De mindegy.
Mikor odaértünk a házunkhoz elköszöntem tőle, majd megöleltem.
- Holnap találkozunk! - köszöntem el.
- Szia! - integetett.
Egy darabig csak álltam ott, mivel nagyon örültem hogy új barátra leltem. De ekkor egy hang zökkentett ki a gondolat menetemből.
- Szia!
Megfordultam és Amyval találtam szembe magam.
- Helló! - sóhajtottam.
- Haragszol rám? Mert nem válaszoltál az SMS-eimre.
- Bocs, nem értem rá! - próbáltam lerázni magamról, de azt hiszem nem sikerült mert úgy követett mint egy pióca.
- Hallom dolgozol! - kiáltott fel.
- Te leskelődsz utánam? - fordultam vissza.
- Nem dehogy! Csak olyan fura vagy mostanában!
- Én nem!
- De igen, nem árulsz el semmit, azt is anyukádtól kellett megtudnom, hogy Jasonék kávézójában dolgozol! Mintha nem ígérted volna meg, hogy nem találkozol vele, és nem futsz utána! - üvöltötte.
- De hát nem tudtam! - mondtam kétségbeesetten. - Amúgy meg, te nekem nem tilthatsz meg semmit sem. Úgy hogy szállj le rólam! - kiáltottam már én is.
- Rendben, ha ezt akarod akkor mostantól nem vagy a barátnőm! Barátkozz csak azzal a hülye Jennyvel! - fújtatott Amy és elfutott.
- Oké, de Jenny nem hülye! - kiáltottam utána, majd berohantam a házba. A jókedvemet mintha elfújták volna.
- Valaki hogy összeveszett az előbb! - nevetett Anne.
- Csak fogd be! - morogtam rá.
- Ne rajtam töltsd ki a mérgedet! Amúgy meg jól hazudtál Amynek, azzal kapcsolatban, hogy nem tudtad, hogy Jasonéké a kávézó! - szólt utánam.
- Mi??? - néztem rá hülyén.
- Igen jól hallottad!
- Te tudod, hogy ki Jason?
- Jaj ne nevettesd magad! Hát persze, hogy tudom, hogy kicsoda!
- Én nem tudtam!
- Kis naiv! - nevetett kárörvendően Anne. És mielőtt bármit is kérdezhettem volna tőle kiment a szobából. Én meg csak álltam ott, és nem értettem semmit sem. Hiszen én is csak véletlenül találkoztam Jasonnal, akkor Ő honnan ismerheti? De vajon ki igazából Jason? Csak ezek a kérdések jártak a fejemben.

5. fejezet - Nyári munka

Sziasztok! Már elég régen írtam, most viszont hoztam egy új részt! Remélem tetszeni fog!
Julia

Este jó későn feküdtünk le Amyvel. Bár nagyon fáradt voltam, Amynek viszont be nem állt a szája. Egyfolytában Jasonról beszélt, hogy milyen cuki, aranyos, tökéletes stb. Ha már csak a neve is szóba kerül hányni tudnék! Szóval végig dumáltuk, meg filmeztük az éjszakát. Annyi Szívek szállodája részt néztünk meg, hogy már zsongott tőle a fejem! Így persze reggel 11- kor ébredtünk. Bár hívtak, hogy ebédeljek ott én inkább hazamentem. Otthon egyből felmentem a szobámba, és visszafeküdtem még egy kicsit. Betettem egy kis zenét, hogy lenyugtasson. Egyszer csak valaki kopogott. Anyu dugta be a fejét az ajtón.
- Szia kicsim! Milyen volt tegnap? Kate mondta, hogy jó sokáig aludtatok. Jól vagy? - ült le az ágyam szélére.
- Aha persze! - feleltem egy kis szünet után.
Még is mit mondhattam volna? Hogy tegnap elütött egy fiú, aztán a strandon meg ott flörtölt velem? Vagy azt, hogy az unokatestvérem megfenyegetett? Na igen ezt még sem mondhattam....
- Oké, mert elég sápadtnak tűnsz! - mért végig anyu.
- Anya jól vagyok, ne izgulj! - válaszoltam, majd megöleltem.
- Van egy jó hírem! - bontakozott ki az ölelésből.
- Micsoda?
- Szóval tudod tegnap együtt vacsoráztunk a barátainkkal, és nagyon sokat beszélgettünk, aztán te is szóba kerültél, és felajánlották, hogy most nyitottak egy új kávézót a közelben, és ha van kedved dolgozhatnál náluk ezen a nyáron!
- Ez komoly? - néztem rá boldogan.
- Igen!
- Ó anyu köszi!
-Látom jobb kedved lett! - mosolyodott el.
- És mikor kezdhetek?
- Már holnap!

Másnap reggel izgatottan ébredtem. Már nagyon vártam, hogy elkezdhessem a munkát. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajamat. Felvettem egy rövid gatyát, egy fehér toppot, belebújtam a szandálomba. Felvittem egy kis sminket magamra, és már készen is voltam. Lerohantam a lépcsőn egyenesen a konyhába.
- Így jó leszek? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Neked is szia! - köszönt Anne.
- Nagyon csinos vagy, de azt elfelejtettem mondani, hogy majd adnak egyenruhát! - szólt anyu.
- Ó, rendben! - vontam meg a vállamat. - Na sziasztok, akkor majd jövök!
Kirohantam az ajtón, majd felültem a bringámra, majd elhajtottam. Anyu tegnap elmondta, hogy hol van a kávézó, így hamar odataláltam. Az út csak 10 perces volt.Nagy levegőt vettem majd beléptem az ajtón. A kávézó tömve volt vendégekkel. Belülről nagyon szép volt. Szemben volt a pult, oldalt pedig az asztalok. Olyan régies hatása volt, de egyből megtetszett. Oda mentem a pulthoz, ahol egy hosszú barna hajú lány írt valamit. Megköszörültem a torkomat, mire egyből felkapta a fejét.
- Helló! - köszöntem - A tulajdonost keresem, én vagyok az új dolgozó.
- Szia! Igen mondták, hogy jönni fog egy új lány! - mosolyodott el - Jenny vagyok! Sajnos most nem tudlak odavinni, mert annyi vendég van mint a csuda, de ha itt hátramész, akkor ott találod a tulajdonos fiacskáját, aki éppen felügyeletet tart! - kacsintott rám, miközben hátra felé mutatott.
Megköszöntem a segítséget, és hátra indultam.
- Helló, van itt valaki? - néztem körül de nem láttam senkit sem.
Ekkor valaki megérintette a vállamat. Nagyon megijedtem.
- Szia! - köszönt rám. Annyira ismerős volt a hangja, de egyszerűen nem jutott eszembe, hogy ki az. De akkor hátrafordultam, és megláttam Őt....

4. fejezet - Strandon

Elég későn értünk már oda, mivel még egy kicsit mindig sokk hatása alatt voltam, ezért elég lassan tudtam menni. De végül is odaértünk. Leterítettük a törölközőket, és levettük a ruháinkat. (mármint a bikinit nem....) Aztán leheveredtünk. Egy kis idő múlva Amy nagyot sikított!
- Ott van nézd!
- Ki van hol? - kérdeztem fáradtan.
- Hát Jason! - mutatott jobbra.
Ekkor megláttam Őt, és ledöbbentem, mivel felismertem.
- Én Őt ismerem! - dadogtam zavartan.
- Mi? - nézett most Amy furán.
- Ő ütött el!
- Na ne most komoly?
- Igen, biztos! - Néztem megint arra, és most már teljesen meg voltam arról győződve, hogy egy fél órája ez a srác gázolt majdnem halálra.
- Nem tetszhet neked Ő! Hiszen olyan bunkó! - morogtam.
- Nem is, csak jobban meg kell ismerned! - felelte Amy.
- Eszem ágában sincs!- fújtattam.
Aztán felugrottam, mert láttam, hogy felénk közeledik.Gyorsan beugrottam a vízbe. Lebuktam, mert nem akartam senkit sem látni, sem hallani. Mikor már nem bírtam levegő nélkül, felmentem a víz felszínére, és láttam, hogy Amy Jasonnal beszélget. Elég furán nézett ki Amy, vörös haját tekergette, és néha - néha felnevetett. Én ettől csak még dühösebb lettem, aztán láttam, hogy Jason idenéz, és int egyet. Na akkor inkább visszabuktam a vízbe, és elúsztam.

Mikor már jó távol voltam tőlük, kimentem a partra, és sétálni kezdtem. Mivel a törülközőm nem volt nálam, ezért majdnem megfagytam. Sajnos későn vettem észre, hogy visszaértem Amyékhez, és mivel észrevettek, már nem tudtam elrohanni, így szép lassan elindultam feléjük.
- Helló! - dörmögtem.
- Szia! - nézett rám mosolyogva Jason - Remélem már jól vagy! Amy mondta, hogy nagyon megijedtél.
Ekkor észrevette a kezemen egy sebet, amit az esésnél szereztem. és a víz jól feláztatta, így elég rondán nézett ki. Megfogta a karomat, és megvizsgálta a sebet. Én ettől úgy ledöbbentem, hogy csak úgy hagytam, aztán észrevettem Amy rosszalló pillantását, és inkább gyorsan elkaptam a kezemet.
- Ó, ez semmiség! - nevettem zavartan, és a földet kezdtem el figyelni, mivel kezdett kínossá válni ez a szituáció.
- Azt hiszem mennünk kéne Julia! - nézett rám Amy mérgesen.
- Ja persze!
- Nem fázol? - kérdezte Jason, és felém nyújtotta a törülközőjét.
Én meg gyorsan kikaptam a kezéből, aztán motyogtam valamit, hogy megyek átöltözni, aztán gyorsan eliszkoltam. Mikor megtöröltem magamat, és felöltöztem, lassan visszaindultam. Közben meg azon gondolkodtam, hogy Jason miért volt velem olyan kedves. Nem kellett volna neki. Legszívesebben annak örültem volna. ha üvöltözik velem, vagy valami ilyesmi. De nem, ehelyett, ott simogatta a kezemet, ami persze tök jó volt! Hogy mi????? Tök jó?? Hogy gondolhatok csak ilyenre is? Utálom Jasont!
Közben megláttam Amyt, de már csak egyedül volt.
- Itt vagyok mehetünk! - mondtam halkan.Meg sem várta a választ hanem elviharzott.
- Jaj Amy, most miért vagy rám dühös? Csak nem Jason miatt? Tőlem a tiéd lehet nekem nem kell! - pfújtattam dühösen.
- Akkor meg miért évődtél vele? Láttam a szemedben, hogy tetszik neked! - állt meg egy pillanatra Amy, de aztán tovább rohant.
- De nekem nem tetszik! Szerintem csak lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy elütött! Ennyi az egész! De állj már meg, mert még mindig fáradt vagyok, és nem tudok ilyen gyorsan menni. Hallod?
Ekkor végre megállt Amy, és a szemembe nézett.
- Akkor nem tetszik?
- Nem! - sóhajtottam.
- Meg kell ígérned, hogy nem fogsz vele sohasem randizni! Ígérd meg! - követelődzött.
- Mi? - néztem rá furán, de aztán láttam, hogy komolyan gondolja, így mondtam, hogy megígérem.
Ezután Amynek már jobb kedve lett, és megölelt, és nevetve ment tovább. Én már ilyen könnyen nem tudtam váltani. Sok kérdés gyűlt fel bennem, amikre egyszerűen nem találtam választ. De olyan fáradt voltam, hogy gondolkodni sem volt erőm, csak mentem előre, Amy után.

3. fejezte - A baleset

- Lemehetnénk a strandra ha van kedved! - mondta Amy, mikor már vagy két órája beszélgettünk.
- Nincs ahhoz már késő? - utaltam arra, hogy már négy óra lesz.
- Jaj dehogy! Szinte mindenki ilyenkor van! Na tök buli lesz!Utána meg itt maradhatnál. Anyukádék úgy sem lesznek otthon nem?
- Hát jó, de akkor át kell mennem a cuccaimért.
Elindultam kifelé. Már majdnem a házunkhoz értem, át akartam menni az úttesten, mikor egy motoros közeledett felém.Én a sokktól úgy lefagytam, hogy meg sem tudtam mozdulni. Csak álltam, és álltam.Már azt hittem, hogy mindjárt elüt, becsuktam a szememet, és vártam az ütközést, de semmi nem történt. Éreztem, hogy valaki leguggol mellém. Kinyitottam a szememet, és egy helyes kék szemű, fekete hajú sráccal találtam szembe magamat.
- Ugye jól vagy? Fáj valamid? - kérdezte, és nagyon látszott rajta, hogy aggódik.
- Nem tudsz vigyázni? - kiáltottam fel mérgesen. Azt hiszem ekkor jött ki rajtam minden feszültség.
- Ne haragudj véletlen volt...
- Persze véletlen! - morogtam, és oda sem figyeltem arra, hogy fel akart húzni, magamtól akartam felállni... Nekem aztán nem kell segítség! Persze alig bírtam felállni, úgy remegtek a lábaim.Már majdnem megint elestem, de a helyes srác elkapott.
- Vigyázz! -szólt kedvesen, és megfogta a vállamat, hogy segítsen.
De én gyorsan leráztam magamról, és a házunk felé botorkáltam. Hallottam, hogy utánam szól, de én nem figyeltem rá. Gyorsan bementem a házba. Már mindenki elment, csak egy cetlit találtam a konyhapulton. Nem nagyon izgatott akkor semmi csak lerogytam a kanapéra. Jó 5 perce feküdhettem már, mikor végre normálisan tudtam gondolkodni. Igazából nem fájt semmim csak iszonyúan sokkot kaptam. Mikor összeszedtem magamat, felmentem az emeletre átöltözni. Felvettem a kék bikinimet, és rá egy fehér nyári ruhát, és strandpapucsba bújtam. Persze a napszemüvegemet majdnem ott hagytam... A táskába gyorsan belegyömöszöltem egy törcsit, meg egy kis pénz tettem be.
Amyék háza elé késve érkeztem. Mikor észrevett elkezdett integetni.
- Már azt hittem, hogy nem jössz! Minden rendben van? - kérdezte mikor meglátta a kétségbeesett képemet.
- Majd útközben elmondom! - legyintettem.
Amy ledöbbent, mikor elmeséltem neki, hogy mi történt.
- Ú, és jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, most már igen!


Sziasztok!
Bocsi ez egy kicsit rövidre sikerült, de majd a következőt igyekszem hosszabbra írni!
Julia

2. fejezet - Családi ebéd

Sziasztok!
Itt van a következő fejezet! Ez már egy kicsit izgalmasabb! Remélem tetszeni fog!
Julia

Reggel elég sokáig aludtam, így gyorsan kellett elkészülnöm. Berohantam a fürdőbe, vagy is be mentem volna ha Anne nem lett volna benn, gondolom már úgy két rája.
- Nyisd ki az ajtót! - dörömböltem.
Egy ki idő múlva Anne kidugta a fejét, majd lassan kivonult.
- Bunkó! - kiáltottam utána.
- Vagy te! - fordult vissza.
Gyorsan megfürödtem, megmostam a hajamat. Egy fehér rövidnadrágot, és egy kik virágos blúzt vettem fel. Kisminkeltem magamat, és már készen is voltam. Mikor elkészültem oda álltam a tükör el, és végig mértem magamat. Egész jól néztem ki, bár nem vagyok az a nagyon menő csaj, sőt asszem egyáltalán nem vagyok az. Viszont a hajamra mindig is büszke voltam, szép hosszú barna, és göndören és egyenesen is jó áll! Lementem a konyhába anyuhoz.
- Csinos vagy kicsim! - mosolygott rám.
- Köszi! Miben segíthetek?
- Már mindjárt készen vagyok, inkább szólj a nővérednek, hogy igyekezzen mert mindjárt indulunk.
- Rendben.
Felmentem a lépcsőn, és most inkább bekopogtam az ajtó, nehogy megint elkezdjen üvölteni.
- Gyere mindjárt megyünk! - nyitottam be. A tükör előtt állt és éppen szempilla spirálozott.
- Ne nézz már! - fordult felém. Hát igen nehéz a 18 éves nővérekkel.
10 perc múlva már Amyék háza felé sétáltunk. Anne most is nyávogott mint mindig, de most nem foglalkoztam vele. Kate nyitott ajtót.
- Sziasztok! De jó újra látni titeket! Lányok hogy megnőttetek!
- Kate néni! - öleltem át.
- Gyertek be!
Finom illatok fogadtak minket. a ház mint mindig tiszta volt. Katenek van egy kis rendmániája kicsi.......
- Sziasztok, Emma John hello! - köszönt Amy apja - üljetek le!
A teraszon ettünk, mivel ez nálunk családi hagyomány. Az asztal szépen meg volt terítve és tele volt finomságokkal. Ekkor megérkezett Amy, és bátyja Taylor.
- Hello! - ölelt át minket.
Be kell vallanom egész jó képű lett. Régen olyan pattanásos feje volt, de úgy látom összeszedte magát.
- Ó Taylor milyen aranyos vagy! - csicseregte Anne.
Amyvel össze néztünk, majd elnevettük magunkat. Az ebéd nagyon jól telt sokat beszélgettünk. Megbeszéltük az egész éves dolgokat. Persze csak olyat amit szülőkkel is lehet. Taylor nevettetett minket, és nagyon sok mindent mesélt. Tényleg jó fej lett. Bár nem tudom, hogy egy srácnál mi számít normálisnak. Fiú tesóm sohasem volt, sőt be kell vallanom hogy barátom se nagyon. Persze Annek rengeteg, csak úgy csüngnek rajta a fiúk. Amy zökkentett ki a gondolkodásból.
- Ugye itt maradsz még, mert úgy legalább tudnánk normálisan is beszélni! - kacsintott egyet és ebből tudtam, hogy mondani akar valamit.
- Hát persze! Szívesen!
- Hé Anne te nem akarsz? - nézett Amy Annre.
- Ó nem , dumcsizzatok csak egy jót! - mosolygott kárörvendően.

Ebéd után anyuék hazamentek, mivel délután még hivatalosak voltak valakihez, valami üzlettárs.... Anne pedig Rachelhez megy. ( Ő az itteni barátnője) Mi pedig Amyvel kiültünk a kiültünk a kertbe a hintaágyra, hogy megbeszéljük a dolgokat ami ebben az évben történt.
- Képzeld Anne szakított a barátjával! - kezdtem bele én a mesélésbe.
- Na ne! Hiszen olyan nagy volt a szerelem. - nevetett kárörvendően Amy.
- De- de! Megcsalta egy kis libával!
- Juj ez azért durva! Most már tudom, hogy miért volt bunkó Anne.
- Hát igen...
Egy darabig csöndben ültünk, majd megszólaltam.
- És mit is akartál mondani?
- Hááát!!! Képzeld van egy srác, vagy is kettő! - mondta zavartan.
- Na ne van pasid, és ezt nem is mondtad?
- Jaj nem csak nagyon tetszik! - nézett a földre zavartan.
- De ki az? Ne húzd az idegeimet.
- Jasonnak hívják, és tavaly ősszel költöztek ide, tudod miután már elmentetek. Nagyon helyes, fekete haj, kék szem! Eggyel fölöttünk jár!
- Hú ha! - füttyentettem egyet. - És beszéltetek már?
- Igen elég sokszor! Van egy bátyja aki most fejezte be a gimit!
- Ó akkor Ő az enyém! -sikítottam nevetve.
- Ja persze! - ekkor már ő is nevetett.

1. fejezet - Az utazás

- Mikor érünk már oda? - kérdeztem meg izgatottan.

- Hamarosan! - mondta anyu már sokadszorra.

Utálom mikor a szülők nem adnak értelmes válaszokat a kérdéseinkre!

- Hagyd már abba ezt az ficánkolást! Nyugodjál már le! - szólt rám idegesen Anne a nővérem, miközben felpillantott a sztárújságjából.

- Gyerekek nyugalom! Már mindjárt Londonba érünk. - fordult meg másodszor is anya.

Minden évben a nyári szüneteben,  el szoktunk menni Londonba. Ott lakik apukám testvére Kate, a családjával együtt. Nekünk is van ott egy házunk, egy utcában az övékkel. Annyira szeretek ott lenni, mindig történik ott valami. Amy, az unokatestvérem egy idős velem, ő is most töltötte be a 16-ot! E-maillen szoktuk tartani a kapcsolatot, meg persze facebook-on. 

Ekkor befordultunk az utcánkba. 

- Végre itt vagyunk! - kiáltottam fel - Remélem ez az idei nyár is olyan jó lesz mint a többi! - gondoltam.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyire!

Kiszálltam a kocsiból, és a házunkhoz futottam.

- Mit kell úgy rohanni! - forgatta a szemét Anne - El se kellett volna jönnöm! Úúúú Rachel küldött egy SMS-t, holnap átjön! - kiáltott fel.

Most én nézetem az égre. Nővérek! 

Segítettem apunak bevinni a cuccokat. Felmentem az emeletre, hogy kipakoljam a cuccaimat. A ruháimat beakasztottam a szekrénybe, a könyveimet a polcra tettem. Mikor mindennel végeztem, leheveredtem az ágyra, és egy darabig csak úgy feküdtem. Már jó tíz perc is eltelhetett, mikor valaki kopogott!

- Ki az? - kérdeztem.

- A mumus! - szólt valaki mély hangon.

Ekkor felugrottam az ágyról, és az ajtóhoz rohantam. Kinyitottam az ajtót, és egyszerűen éreztem hogy ő lesz ott!  Amyt pillantottam meg. 

- Amy!!! - kiáltottam, és egymás nyakába borultunk.

- Ezt nem hiszem el! Hogy - hogy idejöttél? Úgy volt, hogy holnap találkozunk! - néztem rá boldogan.

- Jaj meg ne fojtsál! - nevetett - anyu mondta, hogy nézzek be hozzátok, mert meg akar titeket híni holnap ebédre! Anyukáddal már beszéltem és ő nagyon örült neki.

- Ez szuper! Itt maradsz?

- Hát csak egy picit, mert még segítenem kell anyuéknak. - felelte. 

Nem sokáig maradt. Éppen, hogy csak beszélgettünk vagy 10 percet, már rohannia is kellett, hogy hazaérjen.

Este korán le akartam feküdni, mivel nagyon elfáradtam a hosszú utazás miatt. Mikor elhaladtam Anne ajtaja előtt, hangok hallatszottak ki:

- Igen tudom! Én is szeretlek! Majd mikor alszanak majd akkor! Oké?

Ekkor késztetést éreztem, és benyitottam Anne szobájába. Anne nagyot ugrott, és mérgesen felém kiáltott.

- Hogy merészelsz csak úgy benyitni hozzám? - ordított magából kikelve.

- Bocs! - forgattam a szememet, és inkább kimentem a szobából.

Mielőtt elaludtam volna, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon kivel beszélhetett. Fent akartam maradni, hogy meghalljam, ha esetleg kimenne a szobájából. De elnyomott az álom. Később ezt nagyon sajnáltam.

Sziasztok!

Ez az első blogom, ezért még  nem vagyok nagyon tapasztalt író, de remélem tetszeni fog a történet, és sokan fogjátok olvasni! Jó szórakozást kívánok! És ha tetszett akkor írjatok magjegyzéseket! Köszi 

Julia